A reumatológiai betegségek legfőbb tünete a mozgásszervi fájdalom, ennek megfelelően a reumatológiai gyógyszeres terápia egyik legfontosabb törekvése a fájdalom és gyulladás csillapítása, optimális esetben megszüntetése.

A neuropathiák gyakran társulnak népbetegségekhez, úgymint a cukorbetegséghez, hypothyreosishoz, de számos egyéb ritkább kórkép kísérőjelensége lehet. A neuropathiák gyakoriságuk ellenére sokszor aluldiagnosztizáltak, de az is előfordul, hogy a perifériás neuropathia hívja fel a figyelmet egy betegségre, vagy hiányállapotra. A szerzők az alapellátásban foglalkozó kollégák részére összefoglalják a leggyakoribb tüneteket, a neuropathiák patogenezisen alapuló osztályozását, a legfontosabb diagnosztikai és kezelési módszereket.

Jelen cikkben az életből merített esettanulmányokkal próbálom szemléltetni azon differenciál diagnosztikailag nehéz, illetve terápia rezisztens eseteket, ahol a háziorvos által adott terápiák nem működtek és végül a diagnózist bőrgyógyász állította fel, illetve indította el az adekvát terápiát.

A neuropátiában szenvedő betegek diagnosztikája, terápiája és gondozása különleges kihívást jelent az egészségügyi személyzet számára. A nehézségek abból származnak, hogy igen nagy betegpopulációt érint, és a részletes patomechanizmus nem tisztázott, ezért gyakran megfelelő oki terápia sem áll rendelkezésre.

A dyspepsia szó, nehezített emésztést jelent, mely szerteágazó tünetek formájában jelentkezhet, mint felhasi fájdalom, diszkomfort, étkezés utáni korai telítettségérzés, gyomorégés, böfögés, puffadás, feszülés, émelygés, hányinger, rossz közérzet. ^{1, 2}

A neuropátiás fájdalom teljes prevalenciáját a lakosság körében 7−8%-ra teszik. A Neurológiai Praxis cikkét a PharmaOnline idézi.

A neuropátia fogalma alatt a környéki idegrendszer bármilyen klinikai manifesztációjú diszfunkcióját értjük, ami az esetek döntő többségében valamilyen krónikus betegség szövődményeként alakul ki.

A catecholaminok biológiai hatása rövid ideig tart, ugyanis a szimpatikus idegvégződések az interjunctionalis térből gyorsan felveszik a catecholaminokat, majd inaktív metabolitokká alakítják és a vesén keresztül eltávolítják a szervezetből.

A túlsúlyos vagy elhízott beteg kivizsgálása összetett feladat, amelyben a laboratóriumi vizsgálatoknak mind az okok, mind a szövődmények és a terápiás lehetőségek felmérésében elengedhetetlenek.

Fontos, hogy ne csak a gasztro-enterológusok legyenek tisztában az IBS diagnózisának felállításához szükséges Róma-klasszifikációval.